’’Ellustul a szemem, ha állandóan hordom a szemüveget’’
Helyes fénytörésű a szem, ha a beérkező fénysugarak az éleslátás központjába(sárgafolt) esnek anélkül, hogy a szemizmok dolgoznának.
A szem fénytörési hibái alapvetően 3 csoportba sorolhatók. Rövidlátás, távollátás és asztigmia.
Rövidlátás során a bejövő fénysugarak nem a sárgafoltban gyűlnek össze, hanem előtte. A szemtengely hossza és a szem törőereje nincs egyensúlyban egymással, pl. Hosszabb a tengely. Szemüveg nélkül távolra lát rosszul, közelre viszont jól. Kialakulásában szerepet játszik az öröklődési hajlam, környezeti tényezők, a szemgolyó mérete, törőerő.
Kiemelném a környezeti tényezőket, mert ezeket tudjuk befolyásolni. Különböző tanulmányokat végeztek, hogy kiderítsék, melyek azok a tényezők, amelyek pozitívan vagy épp ellenkezőleg, negatívan hatnak a rövidlátás kialakulására. Kiderült, hogy gyerekeknél a számítógép, okostelefonok használata, olvasás, közeli koncentráció –negatívan hat, fokozza a rövidlátás kialakulását, a szabadban töltött órák viszont jótékony hatással bírnak. Ezért javasolt legalább napi 2-3h-t a szabadban tölteni, ahol nem közeli tevékenységet végeznek.
További kísérletet végeztek, arra vonatkozóan, hogy hogyan befolyásolja a rövidlátás progresszióját a viselt korrekció. Számos tanulmányban figyelték, hogy mikor romlik a gyerekek látása jobban: azoknál, akik a helyes szemüveget, vagy azoknál, akik 0,50 Dioptriával gyengébb szemüveget viselnek a kelleténél. És az eredmény? Gyorsabban romlik a látás, ha a szükségesnél gyengébb szemüveget viselnek!
Felnőtt korra kivetítve pedig az a probléma, hogy azok az emberek, akik ezt a látásminőséget fogadják el normálisként, vagyis nem a teljes, lehető legjobb látásélességet, rögzül bennük, hogy csak egy bizonyos tartományban látnak élesen, és ettől többet aztán nem is igényelnek!
A nem korrigált fénytörési hibák a felét alkotják az összes gyengénlátóknak, és világviszonylatban a megelőzhető vakság egyharmadát alkotják.
A világon összesen 153 millió ember szenved gyengénlátással vagy vakságban nem korrigált fénytörési hiba miatt.
Távollátóknál kicsit bonyolultabb a helyzet olyan szempontból, hogy előfordulhat, hogy szemüveg nélkül mind közelre mind messzire élesen látnak – csakhogy ehhez állandó izomműködésre van szükség. Távolba nézéskor is, közelre pedig még jobban. Ez egy elképesztő izommunka és borzasztóan fárasztó. Eredményeként fejfájás, olvasási nehézség, fáradás olvasásnál, számitógépes munkánál, jelentkezhet. Fiziológiásan természetesen, ha távolra nézünk, ahhoz nem szükséges izommunka, csak közeli munkavégzésnél.
Távollátás során a bejövő fénysugarak a szem ’’mögött’’ gyűlnek össze, a szemtengely hossza nincs arányban a szem törőerejével, pl. Rövidebb szemtengely.
Asztigmia: magyarul annyit jelent-pontnélküliség. Azaz egy asztigmiás fénytörésű szem a távolból érkező fénysugarakat egy pontban sehol sem gyűjti össze. Ez abból adódik, hogy a szaruhártya elülső felszínének görbülete a függőleges meridiánban nagyobb, mint a vízszintesben. Ha tehát a törőközegek optikai hatása a különböző meridiánokban eltérő, asztigmatizmusról beszélünk.
A szemüveges korrekció lényege, hogy a szembe érkező fénysugarakat a lehető legpontosabban az éleslátás központi helyére, a sárgafoltba tolja el. Ezáltal éles kép fog képződni az agyban. Helyes fénytörésű szemnél élesen lát az illető távolba –mindennemű izommunka nélkül. Nincs izommunka-> nincs is minek ellustulnia. Ez tehát a természetes működés. Pontosan erre törekszünk, amikor szemüveget írunk föl távolra. A kellő korrekció nélkül viszont olyan problémák jelentkezhetnek, mint fejfájás, koncentráció képesség csökkenése, tompalátás kialakulása, rövidlátásnál pedig fokozódik a rövidlátás mértéke, ahogy azt fentebb részleteztük.
“A szemüveget állandóan hordom, mégis folyamatosan erősödik a dioptria”
A dioptria értékének változása általában gyerekkorban gyakoribb, de bekövetkezhet felnőtt korban is. Minden újszülött távollátóként születik, hiszen pici szemeik vannak, rövidebb a szemtengely hossza. A fejlődés során, ahogyan növekszik a szemgolyó mérete, úgy változik a szem fénytörése is. Ideális esetben pont annyira nő meg, hogy helyes fénytörésű, azaz emmetróp legyen. Ettől eltérő esetben pedig korrekcióra van szükség. Tehát a gyerekkori folyamatos dioptria változások hátterében az áll, hogy a fejlődéssel változik a szemgolyó mérete. Mint ahogy a 28-as cipőméret idén még jó, jövőre viszont már kicsi. Nem azért, mert megszokta a gyerkőc a 28-as lábbelit, hanem egyszerűen csak kinőtte.
Más a helyzet akkor, ha a távoli dioptria értéke folyamatosan változik felnőtt korban. A szem fejlődése 23-26 éves kor környékén ugyanis befejeződik, /persze ez mindenkinél egyéni/. Tehát a távoli értéknek már nem nagyon kellene változnia, a közeli látás idővel változik, de ezt a szemizmok rugalmasságának csökkenése okozza – a kor előrehaladtával bekövetkező természetes folyamat. Viszont ha a távollátás romlik, akkor vagy nem volt teljesen kikorrigálva előzőleg, és a maximális korrekciót csak lépésekben lehet megadni, vagy előfordulhat az is, hogy valamilyen betegség miatt változik a dioptria, pl. szürkehályog, cukorbetegség, magas vérnyomás, keratokónusz.
’’Mióta szemüveget hordok, úgy érzem, szemüveg nélkül rosszabbul látok, mint azelőtt. Míg nem hordtam, jól láttam távolra szemüveg nélkül, mióta hordok szemüveget távolra, nélküle már nem látok jól.”
Ennek nagyon egyszerű oka van. Egy példán keresztül szemléltetném. Ha valaki, aki nem hord szemüveget távolra, elmegy egy látásvizsgálatra, kiderül, hogy a látásélessége, viszonyszámmal kifejezve 80%-os. Számára azonban jelenleg ez jelenti a teljes, 100%-os látást. A vizsgálat végére jó esetben lehet javítani a látásán, mondjuk 20%-kal. Majd készül egy szemüveg, amivel jobban lát. Ha ezekután leveszi a szemüveget, természetesen úgy fogja értékelni, hogy az addigi szemüveg nélküli látása ’’romlott’’, hiszen korábban úgy érezte, hogy teljesen jól lát távolra szemüveg nélkül is. Most viszont már van egy másik összehasonlítási alapja, jelenleg a teljes látást már egy jobb látásélesség jelenti, így a különbséget észreveszi.
’’Nem szeretnék szemüveget távolra, mert nagyon meg fogja szokni a szemem’’
Először is leszögezném, hogy a látás folyamata a látókérgi központban megy végbe, tehát egy új korrekcióhoz az idegrendszer alkalmazkodik, nem pedig a szem. A további érveket fentebb ismertettük, most már csak összegezném.
A szükséges korrekció nem hordása:
- Gyerekeknél hozzájárul a látásromláshoz/ fokozza a rövidlátás mértékét/,
- Felnőttek, gyermekek esetében egyaránt kialakulhatnak olyan panaszok, mint a fejfájás, olvasási nehézségek, romolhat a tanulmányi előmenetel, vagy épp számítógépes munkavégzésnél szemszárazság, bepirosodás, elfáradás,
- megnő a veszélye a tompalátás kialakulásának, ami szemüveges korrekcióval sem javítható felnőtt korban,
- zavar keletkezhet a két szem együttműködésében, nem alakul ki a helyes térérzékelés,
- nem utolsósorban pedig gyengébb látásélességet eredményez.
