Védelem

Itt a tavasz! A hosszú téli napok után jólesik a melengető napsugár, szüksége van az embernek a D-vitaminra. Mely vitaminokra van szükség szemünk egészsége szempontjából? Mivel segíthetjük a szem megfelelő működését?

Előszöris nagyon fontos a rendszeres látásellenőrzés, valamint szemészeti szűrővizsgálatok nem elhanyagolása.  A védőszemüvegek használata barkácsolás során szintén ajánlott. Az UV-sugárzás a szürkehályog kialakulásában játszik szerepet, káros hatásaival szemben jó minőségű napszemüvegekkel tudunk védekezni.

Emellett a szem egészséges működéséhez az egészséges életmód is hozzájárul. Korunk civilizációs betegségének számitó magas vérnyomásnak vagy a cukorbetegségnek vannak szemészeti vonatkozásai is, és mindkét betegség kialakulásában szerepet játszik az életmód is.

Melyek azok a vitaminok, tápanyagok, amelyek a szem működése szempontjából fontosak?

A vitamin, béta-karotin

Fontos szerepet tölt be a szem ideghártyájának megfelelő működésében. Hiányában a szürkületi látásélesség, a sötéthez való alkalmazkodás romlik. Megtalálható májban, húsban, az A vitamin előanyagát, a béta-karotint tartalmaz a sárgarépa, sóska, spenót, paradicsom.

 

C vitamin

Immunerősitő, igy minden szerv működéséhez szükséges, a káros szabadgyököket is képes lekötni. Legnagyobb mennyiségben a paprikában, citrusfélékben, káposztában található.

E vitamin

Fontos antioxidáns. Együtt más antioxidánsokkal, mint a C vitamin és a béta-karotin, valamint ásványi anyagokkal, mint a cink, csökkentheti az időskori makuladegeneráció kialakulását, kialakult betegségnél pedig a progressziót. E vitamin forrásai a diófélék, hal, tojás.

Lutein és zeaxantin

Megtalálhatóak a szem ideghártyájában, antioxidáns hatásúak. Több tanulmány is bizonyítja, hogy csökkentik a szürkehályog, valamint az időskori makuladegeneráció kialakulásának veszélyét, illetve kialakult betegségnél lassítják a progressziót. Testünk ezeket az anyagokat nem képes előállítani, táplálékkal jutnak be szervezetünkbe. Legnagyobb mennyiségben a zöld leveles zöldségekben találhatóak meg, mint pl. a kelkáposzta vagy a spenót.

Forrás:

https://www.slovenskypacient.sk

https://www.hazipatika.com

Napjaink sokat emlegetett témája: a multifokális avagy progresszív szemüveg. Sok mende-monda kering róla, főleg a megszokással kapcsolatban. Nézzük meg, milyen szemüveg is ez valójában, kinek  ajánljuk!

Fiatal korban a szemünk könnyedén alkalmazkodik különböző távolságokhoz, a távolról közeli tárgyra való fókuszálást a szemlencse biztosítja. Nincs ez másképp akkor sem, ha valaki már gyerekkortól hord szemüveget –lehet rövidlátó, távollátó vagy asztigmiás- mindhárom esetben a szemlencse végzi el a fókuszálást, pontosabban a szemlencse rostjai képesek az ún. akkomodációra, és ez biztosítja a távolról közelre váltáskor a beélesítést.

Ez a képesség azonban fokozatosan csökken az életkor előrehaladtával, általában 40 éves kor környékén jelennek meg ennek az első tünetei. Vagyis, hogy nehezebben tudjuk befűzni a cérnát a tűbe, gyengébb megvilágításnál nehezebben olvasunk vagy épp messzebbre kell tartani az újságot vagy a mobiltelefont, hogy el lehessen olvasni.

Egy megfelelő szemüveg segítségével azonban orvosolható a probléma. Több megoldás létezik, először is van az ún. olvasószemüveg – ennek egész felületén egy dioptria érték van, ennek megfelelően tehát csak egy bizonyos távolságra lát vele az ember. Ez előnye, de egyben legnagyobb hátránya is. Egy regény olvasásához ugyanis tökéletes megoldás, de a mindennapi életben gyakran több távolságot váltogatunk: autót vezetünk, közben a műszerfalat, GPS-t figyeljük, dolgozunk számítógéppel, aminek a képernyője messzebb van, de papírmunkánk is van, és közben ide-oda szaladgálunk. De említhetném a főzést, bevásárlást, amikor szintén különböző távolságokat használunk. Ezekben az esetekben az olvasószemüveget állandóan le-fel kell kapkodnia az embernek, ráadásul a köztes távolságokra sem lesz jó  az olvasó szemüveg, arra egy másik szemüveg kellene. Ha valaki pedig távolra is hord szemüveget, akkor 3 szemüveget kell cserélgetnie, ami szinte lehetetlen feladatnak tűnik.

A multifokális lencse elődje a bifokális szemüveg, melynek alsó szegmensében egy kis pajzs alakú ablakocska van, ez szolgál az olvasásra, a felső rész pedig távolra. Hátránya egyrészt esztétikai-egy kívülről is látható választóvonal választja el a távoli és közeli részt, ami ráadásul jelentős képugrást is eredményez távolról közelre való nézéskor. Másrészt a köztes távolságokra nem ad éles képet, számítógépezéshez például nem alkalmas. Jó az 5 m és azon túli távolságokra, valamint a 30-40 cm-re, de a kettő között nem.

Éppen ezért találták fel, több mint 50 éve, a progresszív szemüveglencsét. Azért, hogy Ön egy szemüveggel minden távolságra élesen lásson, zavaró képugrás és látható válaszvonal nélkül.

A lencse működését tekintve 4 részre osztható. Középső részén egy homokóra alakzat, melynek felső része a távoli látást biztosítja, a középső az ún. köztes távolságokat, az alsó része pedig olvasáshoz, közeli munkához jó. Tehát teljesen természetesen van kialakítva, hiszen mikor távolba nézünk, egyenesen előre, akkor a felső részét használjuk a szemüvegnek, olvasáskor pedig automatikusan kicsit lefelé nézünk, így az olvasó dioptriák kerülnek a szem elé. A két szélső rész pedig nem hasznos rész, itt a lencse nem ad éles képet, torzító hatás léphet fel. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha valamit oldalt szeretnénk megnézni, ahhoz a fejet is el kell fordítanunk hozzá, nem elég csak a szemünk sarkából odapillantani.

Ez elsőre elég ijesztőnek tűnhet, de a világ vezető lencsegyártói komoly erőforrásokat használnak fel a multifokális lencsék fejlesztésére, így az újabb lencse designoknál már egyre jobban kiküszöbölik a fentebb említett zavaró hatásokat.

Megszokását tekintve, visszajelzésekből, tapasztalatból tudjuk, hogy a legtöbb gondot, mozgás, járkálás, lépcsőzés során okoz eleinte. Mivel minden pontja más dioptria értékű, ezért teljesen más kép keletkezik az agyban, mint egy egyszerű egyfókuszú szemüvegnél, ahol a lencse teljes felületén csupán 1 érték van. És ehhez bizony valóban alkalmazkodnia kell az idegrendszernek. Egyénileg változó, valakinél ez 1-2 órát jelent, másnál pedig akár 2 hetet is igénybe vesz. Általánosságban azonban elmondható, hogy 3 dolognak kell teljesülnie ahhoz, hogy a megszokás gördülékenyen menjen:

1. Pontos vizsgálat – természetesen minden multifokális szemüveg előtt érdemes vizsgálatot is csinálni, hogy friss adatok alapján készüljön a szemüveg. Nagy hangsúlyt kell fektetni a két szem egyensúlyára, ezekről binokulásris tesztek segítségével győződhetünk meg.
2. Megfelelő keret és lencsetípus kiválasztása – a keretnél fontos szempont, hogy kényelmes legyen, anatómiailag jól illeszkedjen a viselője arcformájához; a lencsetípus kiválasztása függ az egyén igényeitől, életvitelétől/ számítógép használat, vezetés, stb./, a kerettől, a dioptriaértéktől. Ezen információk birtokában tudjuk személyre szabva a legmegfelelőbb típust ajánlani.
3. A lencse illesztése – figyelembe vesszük a pupilla távolságát, magasságot, keret dőlészszögét, stb. Ezeket az adatokat egy videocentírozó gép segítségével végezzük, ami 0,1 mm pontossággal mér.

Reméljük, hogy segítettünk egy kicsit eloszlatni a ködöt a progresszív szemüvegek terén,  bármilyen kérdés merülne fel a témával kapcsolatosan, szivesen állunk rendelkezésükre!

’’Ellustul a szemem, ha állandóan hordom a szemüveget’’

Helyes fénytörésű a szem, ha a beérkező fénysugarak az éleslátás központjába(sárgafolt) esnek anélkül, hogy a szemizmok dolgoznának.

A szem fénytörési hibái alapvetően 3 csoportba sorolhatók. Rövidlátás, távollátás és asztigmia.

Rövidlátás során a bejövő fénysugarak nem a sárgafoltban gyűlnek össze, hanem előtte. A szemtengely hossza és a szem törőereje nincs egyensúlyban egymással, pl. Hosszabb a tengely. Szemüveg nélkül távolra lát rosszul, közelre viszont jól. Kialakulásában szerepet játszik az öröklődési hajlam, környezeti tényezők, a szemgolyó mérete, törőerő.

Kiemelném a környezeti tényezőket, mert ezeket tudjuk befolyásolni. Különböző tanulmányokat végeztek, hogy kiderítsék, melyek azok a tényezők, amelyek pozitívan vagy épp ellenkezőleg, negatívan hatnak a rövidlátás kialakulására. Kiderült, hogy gyerekeknél a számítógép, okostelefonok használata, olvasás, közeli koncentráció –negatívan hat, fokozza a rövidlátás kialakulását, a szabadban töltött órák viszont jótékony hatással bírnak. Ezért javasolt legalább napi 2-3h-t a szabadban tölteni, ahol nem közeli tevékenységet végeznek.

További kísérletet végeztek, arra vonatkozóan, hogy hogyan befolyásolja a rövidlátás progresszióját a viselt korrekció. Számos tanulmányban figyelték, hogy mikor romlik a gyerekek látása jobban: azoknál, akik a helyes szemüveget, vagy azoknál, akik 0,50 Dioptriával gyengébb szemüveget viselnek a kelleténél. És az eredmény? Gyorsabban romlik a látás, ha a szükségesnél gyengébb szemüveget viselnek!

Felnőtt korra kivetítve pedig az a probléma, hogy azok az emberek, akik ezt a látásminőséget fogadják el normálisként, vagyis nem a teljes, lehető legjobb látásélességet, rögzül  bennük, hogy csak egy bizonyos tartományban látnak élesen, és ettől többet aztán nem is igényelnek!

A nem korrigált fénytörési hibák a felét alkotják az összes gyengénlátóknak, és világviszonylatban a megelőzhető vakság egyharmadát alkotják.

A világon összesen 153 millió ember szenved gyengénlátással vagy vakságban nem korrigált fénytörési hiba miatt.

Távollátóknál kicsit bonyolultabb a helyzet olyan szempontból, hogy előfordulhat, hogy szemüveg nélkül mind közelre mind messzire élesen látnak – csakhogy ehhez állandó izomműködésre van szükség. Távolba nézéskor is, közelre pedig még jobban. Ez egy elképesztő izommunka és borzasztóan fárasztó. Eredményeként fejfájás, olvasási nehézség, fáradás olvasásnál, számitógépes munkánál, jelentkezhet. Fiziológiásan természetesen, ha távolra nézünk, ahhoz nem szükséges izommunka, csak közeli munkavégzésnél.

Távollátás során a bejövő fénysugarak a szem ’’mögött’’ gyűlnek össze, a szemtengely hossza nincs arányban a szem törőerejével, pl. Rövidebb szemtengely.

Asztigmia: magyarul annyit jelent-pontnélküliség. Azaz egy asztigmiás fénytörésű szem a távolból érkező fénysugarakat egy pontban sehol sem gyűjti össze. Ez abból adódik, hogy a szaruhártya elülső felszínének görbülete a függőleges meridiánban nagyobb, mint a vízszintesben. Ha tehát a törőközegek optikai hatása a különböző meridiánokban eltérő, asztigmatizmusról beszélünk.

A szemüveges korrekció lényege, hogy a szembe érkező fénysugarakat a lehető legpontosabban az éleslátás központi helyére, a sárgafoltba tolja el. Ezáltal éles kép fog képződni az agyban. Helyes fénytörésű szemnél élesen lát az illető távolba –mindennemű izommunka nélkül. Nincs izommunka-> nincs is minek ellustulnia. Ez tehát a természetes működés. Pontosan erre törekszünk, amikor szemüveget írunk föl távolra. A kellő korrekció nélkül viszont olyan problémák jelentkezhetnek, mint fejfájás, koncentráció képesség csökkenése, tompalátás kialakulása, rövidlátásnál pedig fokozódik a rövidlátás mértéke, ahogy azt fentebb részleteztük.

“A szemüveget állandóan hordom, mégis folyamatosan erősödik a dioptria”

A dioptria értékének változása általában gyerekkorban gyakoribb, de bekövetkezhet felnőtt korban is.  Minden újszülött távollátóként születik, hiszen pici szemeik vannak, rövidebb a szemtengely hossza. A fejlődés során, ahogyan növekszik a szemgolyó mérete, úgy változik a szem fénytörése is. Ideális esetben pont annyira nő meg, hogy helyes fénytörésű, azaz emmetróp legyen. Ettől eltérő esetben pedig korrekcióra van szükség. Tehát a gyerekkori folyamatos dioptria változások hátterében az áll, hogy a fejlődéssel változik a szemgolyó mérete. Mint ahogy a 28-as cipőméret idén még jó, jövőre viszont már kicsi. Nem azért, mert megszokta a gyerkőc a 28-as lábbelit, hanem egyszerűen csak  kinőtte.

Más a helyzet akkor, ha a távoli dioptria értéke folyamatosan változik felnőtt korban. A szem fejlődése 23-26 éves kor környékén ugyanis befejeződik, /persze ez mindenkinél egyéni/. Tehát a távoli értéknek már nem nagyon kellene változnia, a közeli látás idővel változik, de ezt a szemizmok rugalmasságának csökkenése okozza – a kor előrehaladtával bekövetkező természetes folyamat. Viszont ha a távollátás romlik, akkor vagy nem volt teljesen kikorrigálva előzőleg, és a maximális korrekciót csak lépésekben lehet megadni, vagy előfordulhat az is, hogy valamilyen betegség miatt változik a dioptria, pl. szürkehályog, cukorbetegség, magas vérnyomás, keratokónusz.

’’Mióta szemüveget hordok, úgy érzem, szemüveg nélkül rosszabbul látok, mint azelőtt. Míg nem hordtam, jól láttam távolra szemüveg nélkül, mióta hordok szemüveget távolra, nélküle már nem látok jól.”

Ennek nagyon egyszerű oka van. Egy példán keresztül szemléltetném. Ha valaki, aki nem hord szemüveget távolra, elmegy egy látásvizsgálatra, kiderül, hogy a látásélessége, viszonyszámmal kifejezve 80%-os. Számára azonban jelenleg ez jelenti a teljes, 100%-os látást. A vizsgálat végére jó esetben lehet javítani a látásán, mondjuk 20%-kal. Majd készül egy szemüveg, amivel jobban lát. Ha ezekután leveszi a szemüveget, természetesen úgy fogja értékelni, hogy az addigi szemüveg nélküli látása ’’romlott’’, hiszen korábban úgy érezte, hogy teljesen jól lát távolra szemüveg nélkül is. Most viszont már van egy másik összehasonlítási alapja, jelenleg a teljes látást már egy jobb látásélesség jelenti, így a különbséget észreveszi.

’’Nem szeretnék szemüveget távolra, mert nagyon meg fogja szokni a szemem’’

Először is leszögezném, hogy a látás folyamata a látókérgi központban megy végbe, tehát egy új korrekcióhoz az idegrendszer  alkalmazkodik, nem pedig a szem. A további érveket fentebb ismertettük, most már csak összegezném.

A szükséges korrekció nem hordása:

• Gyerekeknél hozzájárul a látásromláshoz/ fokozza a rövidlátás mértékét/,
• Felnőttek, gyermekek esetében egyaránt kialakulhatnak olyan panaszok, mint a fejfájás, olvasási nehézségek, romolhat a tanulmányi előmenetel, vagy épp számítógépes munkavégzésnél szemszárazság, bepirosodás, elfáradás,
• megnő a veszélye a tompalátás kialakulásának, ami szemüveges korrekcióval sem javítható felnőtt korban,
• zavar keletkezhet a két szem együttműködésében, nem alakul ki a helyes térérzékelés,
• nem utolsósorban pedig gyengébb látásélességet eredményez.